Liktor

Bob Dylan a Rolling Stone magazinnak adott interjújában arról beszélt, hogy a modern technológiával kezelt zenék minősége messze elmarad a hagyományos analóg technikával felvettekétől. S mivel ebben formában a zene nem ér egyetlen fabatkát sem, a lemezkiadók egy szót sem szólhatnak, hogy a szemetüket ingyen szedik a netről.

Technológiai értelemben szerintem teljesen igaza van: összehasonlítva egy bakelitlemezt egy CD-vel -megfelelő felszereléssel hallgatva ugyanazt a zenét- szinte üvölt a különbség. Az analóg technika magában hordozza a zene minden elemét, míg a digitális -legyen akármilyen nagy a mintavételezési frekvencia- csak erősen közelíti az eredeti hangzást. Arról nem is szólva, hogy a digitális zenéből kivágják ama frekvenciákat, amelyek "nem hallhatóak az emberi fül számára", mert "feleslegesek".

Hahaha. 40Khz-et önmagában tényleg nem halljuk, no de ez a freki a hallható tartomány felső határának csak az első felharmonikusa - mintha nem hatna vissza a hallható tartományra, modulálva, gazdagítva azt... :P

Ahogy Bob Dylan mondja: There's no definition of nothing, no vocal, no nothing, just like ... static - és valóban, sokszor nekem is az az érzésem, hogy a zenész csak sikamikál, holott bizonyára minőségi hangszeren minőségi zenét játszik.

Marad a kérdés: ha valamit valamiért elvet vesszük alapul, azaz digitalizáljuk a zenét, hogy könnyebben hordozhassuk, vajon megéri-e, hogy a zenéből pont a lényeget vesszük ki?

utóirat: régebben olvastam egy cikket arról, hogy az ilyen kiherélt zenék, mp3-ak hallgatása bizony egy idő után negatívan hat vissza hallási képességeinkre - mintegy szegényítve azt. De most meg nem keresem...